Az első nap (május 09 vasárnap):

Már megérkeztem a host family-hez és ezt "naplót" a kis szobám elbűvülő hangulatában kezdem el. A házból eddig a Dave-vel, a ház urával, fiatalabbik(16), középszerű lányával, illetve annak ugyancsak középszerű barátjával (aki a kézfogást sztem még csak tv-ben látta) találkoztam. Őszinténszólva egy kisebb bemutatkozást vagy vmi hasonlót vártam volna a családtól, de az "anybody home?" kiáltásra csak egy "yes" volt a válasz. Igaz az is csak másodszorra.

De mind1 kezdjük az elején. Egyszerűen gyűlölök repülni;) Nemelég hogy stresszelnem kellett a szokásos "lezuhanunk-nemzuhanunk" kérdés, illetve a vulkáni hamu miatti járattörlések miatt, szokásos balszerencsémhez hiven, az utasok között egy siros kisbaba is jelen volt. Én szeretem a gyerekeket (mint tudjátok) de ha sirnak egyszerűen nem birom őket elviselni. Természetesen végig orditotta az út nagy részét, különös tekintettel a fel- illetve leszállásra. Na de hogy ne csak panaszkodjak... az út ennél simább nem is lehetett volna. Napsütés, majdnem teljesen tiszta égbolt, pár kicsike légörvény. A poggyászom is megvan, nincs okom panaszra. Elbűvölő sármomnak (avagy a kisfiús esetlenségemnek) köszönhetően a túlsúlyos csomagjaim után nem kellett plussz dijat fizetnem, sőőőt a trombitámat is felvihettem a kézipoggyászként a fedélzetre.

A gépről az elsők között szálltam le, a csomagom nekem érkezett elsőként a futószalagra. Kb. 1perces keresgélés (jobbra illetve ballra néztem 2*) után meg is találtam Dave-et a névtáblámmal a kezében. A leszállás után úgy fél órával már meg is érkeztünk a házhoz. Itt minden tökfura. A házak mintha egybe lennének épitve (talán nem is mintha), és az összes ugyanolyan. Csupán azért tudom megjegyezni melyikben lakom, mert ez egy zsákutca legeslegutolsó háza a bal oldalon. Jut eszembe, a baloldali közlekedés eléggé megzavart. Aszem kell egykis idő mig hozzászokom. A kocsiba rossz oldalról akartam beszálni, mikor pedig Dave megmutatta a buszmegállókat mindig a rossz irányba nézegettem. Kell egykét nap aklimatizálódás. Ennyit a közlekedésről.

Elégvicces h mostanra semmi furát nemérzek abban h a szobám környékén tökidegen emberek járkálnak, akiknek mégcsak be sem mutatkoztam. Valójában minden izgalmam elmúlt mikor kiszálltam a gépből;) Najó az azért kicsit foglalkoztat h hogy jutok be holnap a suliba és h ott minden rendben fog e menni. Majd a szobámról csatolok pár képet (ha időm és techinkai tudásom engedi). Egyetlen problémám vele h kicsi az ágy. Nagyonkicsi. Énmeg nagyonnagy vagyok:). Viszont az ablakom az utcára néz és tökhangulatos.

Pár hasznos infó ami a késöbbiekben kelleni fog: 6körül van vacsi, ha nemitthon eszem akkor sms-ezzek az anyukának, reggeli a hűtőben (műzli és tej), a koszos edényeket a mosogatógépbe kell raknom, őhm jahigen a mosást nem kérdeztem meg... majd holnap... vagy majd mikor találkozom a többiekkel:)

Sajna nincs wifi. Illetve van egy csomó de mind le van kódolva. Holnap majd rákérdezek erre is. Jólenne azért ha este tudnánk beszélni. Levi képzeld az egyik lány a stereo love-ot hallgatja. Ez egy erőteljes mellékinformáció volt. Naggyonfáradt vagyok, itt 23:23 (otthon már fél egy) van és egész nap izgultam úgyh azthiszem kihasználom a szobám nyújtotta lehetőségek közűl a legcsábitóbbat és alszom. Jó8!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.