Tizenötödik-tizenhatodik (május 24 hétfő):

Elsőször is Boldog Névnapot Esztik:). Aztán vasárnap: sajna vmi hiba folytán a spanyolok e-mail-jét csak párórás késéssel kaptam meg, ami épp elegendő volt ahhoz h lekéssem a Galway-be tervezett túrát. Nagyon üröltem... Kocsit béreltek, és bár tizenkét órát vezettek azért nekem mint utólagos hallgatóságnak, jó mókának tűnt... Nahszóval ezt kihagytam, ígyhát gondoltam kiderítem mi az a hatalmas obeliszk, amit minden "hazautam" alkalmával észreveszek a busz ablakán keresztül. Egy hatalmas parkot találtam az építmény körül. Gyönyörűszép, olyan "barátnővel eltöltök egy napot" vagy "haverokkal kimegyünk sörözni-focizni" parkot, kis tóval, kastéllyal a közepén. Szval itt ebédeltem egyet (péksütit), majd "haza" gyalogoltam. Iszonyat meleg volt. Le is égtem, pedig azthittem itt végre visszafehéredek. A nap további részét tanulással és (itt először) unatkozással töltöttem. Persze ezt csak azután h megnéztem minden maradék filmem. Az esti koncerthez már se erőm se kedvem nemvolt.

Ma teljesen átrendeződött a csoportunk. Ez és a tíz fokkal hűvösebb idő elégrossz napot sejtetett. Sokan jöttek, de mégtöbben mentek, így kevesebben vagyunk de (szerény véleményem szerint) egy sokkal rosszab társasággal (tudásban és hangulatban is). Természetesen ez napról napra változik. 

Mivel ma csak délelőtt volt óránk (hétfő volt:)), ebédelni messzebb is elmehettünk. Barátaim között található két kóreai srác, meg egy kóreai lány, akik úgy döntöttek meg kell ismernünk a nemzeti ételeiket. Ez nekem az első alkalom volt és bár sokan aztmonják én ellenzem azt a felfogást, miszerint az "első a legjobb". De mivel gondoltam lehet h többé nem eszem hasonlót, ezért nagyondúrván fűszereset választottam (azthiszem csirkét). Három dolgot választhattunk a rízsen kívül. Én két adagot a  már említett csirkéből  (ezek különböztek egykicsit, de azt megnemtudom mondani h miben) illetve egy adag vmilyen "sertést":). A kiszolgáló úr megkérdezte h először vagyok e, mert úgy látja igen, és higyjek neki ezt nemfogom szeretni, úgyhogy ad mást ha gondolom. Megöszöntem egy "nemköszönömszépennel". Kicsit mosolygott a bajsza alatt és a fejét rázta.Tényleg kegyetlen csípős volt, de nekem ízlett. Innom azt azért kellett hozzá:). Az egyik kóreai srác "Sima" (vagy vmi hasonló:)), olyan szinten izzadt a csípős levesétől h többször ki kellett mennie a mosdóba és elhasznált kb egy százas zsepit (utóbbiban kicsit túloztam). Mondam is neki h szerintem csak állkóreai... nem vette komolyan.

Miután végeztünk az ebéddel elmentünk egy parkba kicsit pihenni. Az úton kicsit jobban megismertem a brazil srácot (na névszinten még nemtartunk, aszem fel kéne írnom a neveket, egyszerűen nemtom megjegyezni őket), mint kiderült crosscountry-zik így azért volt közös témánk. A parkba csak öten maradtunk, Fetrengtünk, házitírtunk, fogócskáztunk, fagyitnyaltunk, aztán elmentünk csokiért. Ebből ruha vásárlás lett. Naigen talán azért mert a másik srác ottmaradt a parkban egy csajjal, így nekem kettővel kellett mennem (már megint:)). Kis idő múlva, mikor mindent leszavaztam, vettünk végre csokit meg muffint és vissatértünka  többiekhez... ott folytattuk a semmittevést. Megbeszéltünk egy holnapi vásárolgatást (mindenkinek vannak barátai és/vagy rokonai, annyira nem ismerem az összeset:)) Aztán "hazabusztunk"... mára azthiszem ennyi, talán most már nemtörténik semmijelentős. Jó8!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.