Nah ez a hétvége nem volt egyszerű...

 

A péntek estét mint már említettem a belvárosban töltöttem. Nem lett volna rossz, ha az egész nem a búcsúzásról szólt volna. Többekközött Mirjam-tól is el kellett búcsúznom. (Jövő héten a spanyolok többsége is haza indul. Francesca kilencedikén indul, én pedig tizenkettedikén). A szombat reggeli indulásra és a csütörtök estére való tekintettel elég korán otthagytam a srácokat.  

 

Másnap reggel szakadó esőben indultam a belvárosba. Nyolckor találkoztunk a suli előtt (Roberto, Antonio, Nerea, Maika és a húga, két kóreai csaj illetve az egyik férje, nahmeg én) majd kibusszantunk a vasútra. A három órás utat Cork-ig akár végig is aludhattam volna (holtfáradt voltam), ha nem egy csapat "vúúú görl"-lel utaztunk volna, akik gondolom az utóirat szeretlek-hatására úgygondolták írországban töltik barátnőjük uccsó szingli napjait. Egy élmény volt... Szóval megérkeztünk Cork-ba.

 

 

 

Ott vagy tíz fokkal melegebb volt, és esőnek nyomát sem láttuk. Ha írországban jártok srácok ide mindenképp látogassatok el. Na nem a szép épületek, katedrálisok és várromok miatt, hanem mert ez a város valami oknál fogva az ország csinos lányainak gyűjtőhelye. Talán a nagymúltú egyetem, vagy a páratlan éjszakai élet miatt. Első dolgunk a szállás keresés volt. Elsősorban BnB-ben (ágy és reggeli) szerettünk volna megszállni, de a város tele volt emberekkel a HURLING (gúglizdki) döntő miatt, így majdnem minden hely zsúfolásig tele volt. Végül egy hostel-ben találtunk nagyonolcsó (gyanúsan olcsó) szállást. Hat ember egy szobában tölthette az éjszakát, hármunknak pedig meg kellett osztoznunk három tökidegennel egy másik helységen. Nah miután a szállás kellően lelombozott, körbenéztünk a városban (templomok, egyetem, stb). Bekaptunk egykis ebédet, söröztünk, majd ismét nézelődtünk. A teljes kimerültség határán vágtunk bele az éjszakába. Ennek ellenére nagyon élveztem. A sör is olcsóbb volt mint Dublinban és kapásból megtaláltuk a legjobb helyet a városban. Kissé emelkedett hangulatban tértünk vissza a szállásunkra. Mivel nem ismertük a szobatársainkat, úgy döntöttem, bepakolom minden holmim a hátizsákomba és azzal alszom. Én eléggyorsan elaludtam (úgykb 10 másodpercet vett igénybe ez a folyamat), de később kopogásra és "görlzz" ordításra ébredtem. Nem voltam annyira türelmes hangulatomban , így leugrottam az ágyról (3 emeletes ágy volt a szobában, én felül aludtam:)), majdnem összetörtem Antonio-t aki az alattam lévő ágyat választotta, és ugyancsak felébredt. Szerencsére előttem érte el az ajtót, különben úgy kinyitottam volna...:) Nemtom hogy csinálta, de higgadtan elmagyarázta a kint álló nyilvánvalóan részeg úrnak, h aludni szeretnénk. Egykét óra múlva ugyanez játszódott le, annyi különbséggel h most az egyik csaj beszélgetett (mint kiderült hárol lánnyal osztoztunk a szobán), mi csak próbáltuk "ignorálni" a hangzavart. 

 

 

 

Ezekután gondolom érthető h nem pihentem ki magam annyira. Vasárnap reggel miután összeszedtünk mindenkit (nagynehezen a két spanyol csajt - Maikat és a testvérét - is), elindultunk a Blarney Castle - felé. Itt egy hatalmas park közepén egy erőd romjai találhatók. A csöpögő eső ellenére nagyon tetszett a hely. A monda szerint ha megcsókolod a vár tetején lévő kő falat, akkor a beszéded folyékonnyá válik (nah nem vennék mérget arra h erről volt szó, mert én csak harmadkézből kaptam ezt az infót - ha esteleg kigúgliznátok). Erre elég erőteljes hangsúlyt fektettek a romok felújítói, így egy túra keretében felsétálhatsz az építmény tetejére, megpuszilhatod a követ, lefényképeznek, majd a végén ezt megveheted. Antonio-val megcsináltuk egymás saját képét így nem fizettem azért h legyen rólam egy falatnyaldosós fotó. 

 

 

Következő állomásunk Cobh kikötővárosa volt (míg Blarney-be busszal, ide vonattal mentünk). Ez a hely gyönyörű, és az élet is "pezsgőnek" tűnt. Az igazsághoz hozzá tartozik h velünk egyidőben egy hatalmas óceánjáró (az Independence of seas) is partot ért. A kikötő mellett rögtön egy swing banda játszott, az utcán pedig egy amolyan "eszemiszom" sor volt található. Az eső továbbra is szemerkélt, ezért nem ültünk le, inkább körbenéztünk a városban. Egy hatalmas katedrális található a település egyik magasabb pontján. Alaposan lefényképeztük (kívülbelül), majd visszamentünk ebédelni. A vonatunk Corkból Dublinba 18:30 kor indult, és itt 20perccel az indulás előtt el kell foglalni a helyed (saját tapasztalat: ha nem így teszel elfoglalják annak ellenére h a neved ott villog az ülés felett és ha éppenséggel egy vak hölgy és egy fogyatékos úr a kutyájával a  "betolakodó", nemigazán tehetsz semmit), szval elhagytuk Cobh-ot. A hazafelé útón kapásból elaludtam. Egyetlen problémám a rettentően idegesítő Maika-huga volt. Zenét hallgattam és így próbáltam elnyomni a röhögését, de 10percenként felkeltem. Soha többé nem megyek vele semerre. (Ha anyukánm nemolvasná az oldalt, azt mondanám ez a spanyolka egy hülye picsa.) Jobban irritál mint bármi a világon. Nade szerencsésen visszaértünk Dublinba, elköszöntünk és mindenki "hazatért". 

 

A mai nap (hétfő) egyszerűen és simán tellt. Semmi erőlködés, csupán bemelegítés  a hétre. Van egy új csoporttársunk. Vmi brazil csaj. Samantha azt monta a héten még többen is jönnek, így valszeg elérjük a tizennégyes álomhatárt. Suli után találkoztam a másik bandával (Francesca Kim Sima Sebastiano Johnas), majd elmentünk ebédelni. Ezt természetesen parkban tettük, mivel a nap is kisütött egykétszer. Három-négy óra környékén "hazajöttem". Jahigen a gramatikai és egyéb hibákért (gondolok itt pl a szóismétlésekre pl) bocs de abszólút nem olvasom át (seidőm setürelmem) amit írok, és az igazat megvallva a nyelvtan sosem volt az erősségem és kedvem sincs helyesen írni:) 

 

Összességébena hétvégén is elégjól éreztem magam (kicsit nyűgös voltam de csak a fáradtság miatt), de legközelebb  a szervezés részt nem hagyom ki:). nahmára ennyi sikerült. Jó8!