Az utolsó nap (június 11 péntek):
Mivel a gépem holnap reggel (egészenpontosan szombat hajnalban, 07:55-kor) indul, úgydöntöttem ennek a bejegyzésnek adom az "utolsó" címet. Majdnem az összes barátom hazautazott, így nekem nem kell azzal a fájdalommal szembenéznem, hogy itthagyok valakit. Ezért nem is bánom hogy hazatérek. Jó volt itt lenni, de csak azért mert tudtam h nem örökké kellett elvállnom tőletek.
Akkor jöjjön egykis szokásos napleírás:
A csütörtök esti házibuli nagyonjól sikerült (ez szinte már sablonosan hangzik), egészenpontosan annyira jól, hogy péntek reggel (azaz ma) elaludtam. Hét óra helyett nyolckor keltem fel, így kissé kapkodva kellett készülődnöm. Namindegy azért MEGCSINÁLTUK (pfú ez a fejemben jobban hangzott). Uccsó itt töltött napom lévén, több száz búcsúzást, ölelkezést, puszilkodást, nameg kézfogást éltem meg.
Jahigen elfelejtettem mondani, hogy az egyik tanárom helyett egy beugró oktatott egész héten, illetve a délutáni órák vezetését is más vette át. Délelőtt Sam helyett (aki véleményem szerint a valaha volt legjobb tanárom) Andrew, délután Loraine helyett Barbara volt keddtől kezdve.Utóbb említettről annyit kell tudni hogy úgy néz ki mint piroska (a piroska és a farkas ból, csak némiképp nőiesebb), a viselkedése pedig leginkább egy felhúzhatós játékra emlékeztet (amit reggel felhúzol, utána pedig egyfolytában pörög). Mindenesetre nagyonjó tanár, csakúgy mint Andrew, akivel gyakorlatilag haveri viszonyban voltunk az első perctől kezdve.
Még beiktattunk egy utolsó közös kóreai kajálást, majd elindultunk egy legeslegutolsó nézelődős, vásárolgatós körútra. Ekkor döbbentem rá (pontosabban a legvégén), hogy képeslapot nemnagyon küldözgettem. Ezt kicsit sajnálom.
Miután Sima-tól is elköszöntem, elindultam összepakolni a holmim, illetve a taxit is el kellett rendeznem (ugyanis a reggel taxival kimegyek a reptérre megoldást választottam). Holnap 05:30-ra jön értem egy kocsi, így időben ott leszek a reptéren (remélhetőleg). Van még egykis pakolnivalóm is, amit ma nem tudok összerakni (laptop, alvóscuccok stb.).
Ha mindenigaz, és ahogy a mamám mondaná: ha Isten is úgy akarja, holnap 11:45 kor ferihegy 2B-n megtaláltok. Aligvárom h otthon legyek...:):):) jó8!
Harmincegy-harminckettő (június 9 szerda):
Kedd este a Porterhouse nevű helyen voltunk. Itt mindenféle sörkülönlegességet megtalálsz. A legviccesebb h a falon sorakozó övegek között találtam egy "Szalon"-t a pécsi sörfőzdéből. Szval a pubban természetesen élőzene mellett (imádom az ír élőzenét, minden alkalommal játszanak The Killers-től egykét számot), megkóstoltunk egykét érdekesnek ígérkező italt. Nagyojól éreztük magunkat, amíg volt muzsika... pár óra múlva viszont a csend hatására úgydönttöttünk pubot váltunk, így elindultunk a Q club-ba. Ez egy szarhely, nem is mentem be. Ez volt Francesca utolsó estéje. Eléghosszasan búcsúzkodtunk, ezt annyira nemszeretem. Csomót sírt. Többet mint a családom női tagjai összesen, mikor elindultam otthonról. Miután elszakadtunk "hazaindultam".
Ma iszonyatfáradt voltam a tegnapesti vígadalom miatt (vagy a hazasétálás vett ki túlsokat). Egész nap azon agyaltam hogy megyek haza. Végül a repülő mellett döntöttem...:) nahde komolyabbanvéve nemtom h hogy jutok ki a reptérre. A gépem nagyonkorán indul, és busszal nemtok kimenni, így úgynézki a taxi marad (ezt legkésőbb pénteken le kell beszélnem). Avagy kimegyek airlink busszal, de ahhoz sétálnom kell egy csomót. A harmadik lehetőség h péntekeste az uccsó busszal kimegyek, és megvárom a szombathajnalt (ezt nemfavorizálom). Amit még elképzelhetőnek tartok, hogy kibérelek egy szobát a reptéren. Ez nemtúl drága és nagyonkényelmes megoldás (a nemtúldrága azért annál többet jelent minthogy egyszerre emellett döntsek). Namind1 még vankétnapom.
A délutánt Jan Marine (vagyvalami hasonló, mármint az írásmód) és Lolo (lorenzo) társaságában töltöttem. A guinness gyárat látogattuk meg. :) Az egészben a legjobb, hogy miután végignézted a gyártási folyamatot, megkóstoltad az alapanyagokat,
kaptál egy pint guinnesst az épület kávézójában, ami a hetedik emeleten található, és dublin egyik legmagasabb pontja. így az egész város belátható erről a helyről. Sajnos nemvolt az a kifejezetten napos idő... mint ahogy az szokott/illetve nemszokott lenni errefelé...
A nézelődés végén betértünk az ajándékboltba, majd hazaindultunk.
A mai nap a pihenés jegyében tellt, holnapeste házibuli lesz Valentina-nál. A héten hazaindulnak az olszsrácok, illetve énis, így vanmit ünnepelni. Valószínűleg együtt vacsizunk, így a holnapi kaját le kell mondanom "itthon". mára ennyit jó8!
Harminc (június 7 hétfő):
Úgy döntöttünk a tegnapi kirándulást át tesszük mára. 11re beszéltünk meg egy találkozót a szokott helyre. Miután mindenki megérkezett, kisétúltunk az egyik vasútállomásra, megvettük a jegyönket Howth-ig és vissza. Kicsit ugyan várnunk kellett a vonatra, de ez nemvolt probléma, ugyanis itt még sütött a nap (többékevésbé). Egy 20 percnyi utazás után megérkeztünk Howth-ba. Az első ami megfogott ebben a helyben (ahogy kiléptünk a szerelvényből) az a fish and chips illata volt. Éhesek voltunk, de először le akartunk nézni a tengerhez. A kikötő elég közel volt az állomáshoz, úgykb 100 méternyire. Itt életemben először láttam természetes környezetében fókát. Tökjóvolt:).
Sajnos esett az eső, így a part "beach" részére, akármennyire szerettünk volna, nemtudtunk lejutni. A széljakómat "otthon" hagytam (mégegyszermondom ott még sütött a nap, delegalábbis nem esett at eső), pedig nagyon jól jött volna. Szerencsére elég régóta vagyok itt ahhoz h esernyőm mindig legyen. A kikötő után elindultunk ebédet szerezni (természetesen fish and chips-et). A belvárosban találtunk is egy eléjó helyet. Sajnos az elégjó magában foglalja aztis h 20percet kellett sorban állnunk, hogy megkapjuk a halunkat (és ez csak egy takeaway menü volt). Szóval miután teli lett a gyomor, gondoltuk "hideg is van, az eső is esik, kéne keresni egy pub-ot". Rövidke keresgélés után végre megtaláltuk a tökéletes helyet egykis lazításra.
Itt elütöttünk vagy 3 órát, csináltunk egy csomó fotót, megismerkedtünk pár öregecske írrel. Végül szinte puszipajtásokként hagytuk ott őket. Az eső sajnos nem állt el így visszaindultunk a vasúttal, most pedig "itthon" vagyok. Jó8!
Huszonnyolc-huszonkilenc (június 6 vasárnap):
A péntek estét ki is hagynám... pár szót azért róla:
A fél kilencre tervezett találkozót lekéstem. Mentségemre szolgáljon h nem azért indultam később mert nemtudtam elkészülni időben, hanem mert msn-eztem. Vagy inkább mondok egy másikat. Nemcsak én késtem :). Szóval a lényeg az h a többiek úgydöntöttek megvárnak minket (ez 40percnyi várakozást jelentett nekik), annak ellenére h mondtuk nekik h találkozzunk később. Amikor megérkeztünk kiderült h bővült az eredeti csapatnégy fővel. Két sráccal vmi nagyondúrva idegen országból, illetve két csajjal (egy szlovén, és egy orosz). Elég ellenséges légkör fogadott minket, ezt egy kicsit méltatlannak éreztem (főleg mivel csak "vendégek" voltak), így nemlettünk barátok. Elsőként a kedvenc helyünkre mentünk, de ez a 4esnek nagyon nemteccett ezért átmentünk egy lepukkant, büdös kocsmába. Az országról tudni kell h az ilyen helyekről (pub, kocsma, disco, akármi) a dohányzás ki van tilva. így mikor "haza" érek, csak mátéillatom van:). Itt olyan többhetes sörszag adta a zamatot... nem maradtam sokáig...
Szombaton kinéztünk a kertészeti kiállításra. De ez csak mellékes volt, valójában ebédelni mentünk a parkba. Kaja után Francesca elszórakoztatott minket (illetve egészenpontosan két picit:)) a nemtudomhogyhívják mikor rövid madzagon kis színesszalagos golyókat pörgetsz a levegőben. Aszem a kép leíróbb:
Ezutána lányok bevásárolni indultak szval a srácokkal úgydöntöttünk "haza" megyünk.
Este találkoztunk a szokott időben a szokott helyen, és betértünk egy tökúj pub-ba. A svájciakkal megbeszéltem egy találkozót, később ők is csatlakoztak hozzánk. Kissé túlöltöztek (kisestélyi). Mint kideerült azért mert utána egy egészestés táncolósbulira indultak. Ide engem is meghívtak, de ez az este Sima szülinapjának ünnepléséről szólt, és aztmondta megharagszik ha elmegyek:). Szval svájciak helyett maradt Sima és a többiek . Julia mégis eljött erre az estére is annak ellenére h a gépe vasárnap hajnalban indult. Az ő kívánságára otthagytuk az általam favorizált kocsmát, és lecseréltük egy zsúfolásig tellt diszkóra. Ebben a tömegben tánctudásom sajnos teljes titokban maradt. Max fel-le ugrálni lett volna hely:). Végül egy félórányi táncikálás után a srácokkal megnéztünk egy rugby meccset az egyik különteremben. "Haza" olyan fél 2 körül indultam.
Ma egy túraféleséget terveztünk a partra, a város észak-keleti csücskében, majd egy szép és nagyonnagy parkban labdáztunk volna. Azt nemmerem állítani h foci lett volna (ismertek). De teljesen mind1 mert egésznap esett az eső. Mit esett szakadt. Szóóval találkoztunk ugyan és elindulni is elindultunk a Dart (vasútféleség) irányába, de a temple bar-on keresztül vezetett az utunk. Az egyik pub-ból nagyonjó zene szűrődött ki, így gondoltuk benézünk. Ebbél a "benézésből" sörözés, ebédelés és ottmaradás lett. Olyan 4óra körül aztán végzett a zenekar, mi pedig elköszöntünk egymástól. Ma este is buli van, de ezt kihagyom. Még a végén sok lesz. jó8!
Huszonhetedik (június 4 péntek):
Csütörtökeste:
Azthiszem ezt az éjszakát beveszem életem különleges eseményeinek sorába, annak ellenére h semmi kirívóan különleges nemtörtént. 9körül találkoztunk, majd egy olasz lány (anyukámszerint kislány, habár idősebb nálam) lakására mentünk, ahol három olasz srác már javában főzött.
Páááásztá -t készítettek vmi paradicsomszószos mártással. Nagyonfinomra sikerült:). Szerencsére az italról is gondoskodtak (sör/bor, mi szemszájnak ingere), a hangulatot mégsem az alkohol, hanem inkább a jó zene, a tánc, és a jó társaság adta. A "hangulatfelelős" egy brazil srác volt, aki megpróbálkozott salsa-tudásának átadásával.
Egy érdekes grimasz nameg a varázsló:
Mint tudjátok iszonyatjó táncos vagyok:) így ez könnyen ment. Szóval nyílvánvalóan nemlettem versenyszalszatáncos, de mókázni pontmegfelelt. Sajnos a spanyol, illetve a brasil zenét lassan leváltották az olasz nóták... ez volt a mélypont. Szerencsére ez nemtartott sokáig és visszatértünk az eredeti koncepcióhoz.
Haza csak taxival tudtunk menni, ugyanis a buli 2-után ért véget. Franceska-val és Julia-val osztoztunk egy taxin. Hazafelé úton elbeszélgettem a sofőrrel a kocsijáról, mivel egy superB-et hajtott (igenBeni, egy superB-et:)). Ebben a témakörben ugyebár énis érdekelt vagyok, így nemvolt olyan nehéz megtalálni a közös hangot.
Ma kissé fáradtan ébredtem és ez nemvolt jó hatással a mai szintfelmérőmre sem:). Ez eléggé letört, a további órákhoz nagyon nemvolt kedvem, főleg mivel Sam (a legjobb tanár akivel valaha dolgom volt) ma szabin volt. A helyettesítő kegyetlen rossz volt. Britt akcentussal beszélt, amit ki nem állhatok... emellett olyan feladatokat kellett megoldanunk , amik utoljára oviban jelentettek kihívást. Ma pl megtanultam megkeresni 2 kép között a különbségeket:). Nemlenne ezzel problémám (szabadidőmben gyakran foglalkozom ilyenekkel, mondhatni ez a hobbim:)), csakhát mégiscsak tanulni szerettem volna vmit:).
Ebédelni elégnagy csoporttal indultunk. Pfú egy csomó olasz:), három kóreai, nahmeg egykét svájci és természetesen én. Kóreait ettünk. Mármint kaját. Azthiszem nagyonszeretem. Azért nem vagyok biztos benne, mert most egyetlen falatot nemtudnék lenyomni a torkomon:). Ugyanazt ettem mint a múltkor, sült dolgokat nagyondúrváncsípős fűszerrel:) nahmeg rízzsel.
Ebéd után megnéztük a trinity college-ot. Szépnek szép, a terület közepén pedig egy hatalmas füves pálya található. Épp kriketteztek (ha az krikett volt), és vagy egy százas tömeg csodállta. Nagyonérdekes sport... körülbelül mint a sífutás, vagy a maraton:). Esetleg még a snookert tudnám ebbe a kategóriába sorolni. Elheverésztünk a fűben vagy egy óra hosszat, majd "hazajöttünk", mivel ma lesz Julia uccsó ittöltött estéje (pontosabban vasárnap indul a gépe, de szombat este már rá akar készülni), és ezt a belvárosban akarja tölteni. Velünk. A szokásos fél 9es találkozóban egyeztünk meg, így most van időm írni. Úgylátszik a net problémám is megoldódott. Vagy legalábbis oldódik. Kaptam egy kulcsot egy másik hotspot-hoz ami töbékevésbé működik. Ennyi. jó8!
Huszonhatodik (június 3 csütörtök):
Szerdaeste:
Úgykb aztörtént amire számítottam. Egy vízipipás helyre mentünk, kb 10olasz Sima(délkórea) meg én. Próbáltatok már rávenni 10 olaszt arra h beszéljenek olyan nyelven amit te is megértessz? Nemegyszerű elárulom. Főleg mivel többségük a középszint alatt nyomja. Illetve nem a többségük hanem az összes. Szóval elpipázgattunk, gondoltam mellette elsörözgetünk, de ott nem lehetett alkoholt kapni. Ezért néhányan teát, páran pedig kávét választottak. Egy citromos zöldteát ittam, ami ugyanolyan mint otthon. Olyan fél 11 környékén Simával elindultunk haza.
Ma megismerkedtem az új svájciakkal. Egészjófejnek tűnnek, és nagyon el akartak hívni bulizni. Ma ugyebár nemérek rá:) mivel az olasz csapat, nagyonmeglepő, de olasz kaját fog főzni vacsorára és oda énis hivatalos vagyok. Mindenki panaszkodik az itteni kaja miatt de én szeretem. Na nemannyira mint a hazai konyhát(L). Valaki süssön nekem palacsintát... Végül számot cseréltünk a svájciakkal, majd megígértem h vasárnap elmegyek velük akárhová. Ez nagyonkonkrét...:)
A délutáni óránkat vmi múzeumban töltöttük. Azért nemtudom a múzeum nevét, mert abszolút nemérdekelt az egész. Vallási dolgokról (keleti, európai vallásokról egyaránt), relikviákról volt szó. Egy párkérdéses tesztet kellett kitöltenünk az óra keretében. Szerencsére Sascha-val voltam egy csoprotban (akit ugyancsak hidegen hagyott az egész), így elfoglaltuk magunkat. Holnap kóreai kaját eszünk ebédre. Megint:). Kicsit hasonlít a magyar kajára. Kicsit...
Jahigen ma kénytelen leszek kétszer vacsorázni (az elsőn már túl vagyok). Reggel gondoltam lemondom az "itthoni" vacsimat, de eléggé siettem, hátgondoltam elintézem sms-ben. Ezzel még nem is lett volna semmi gond, ha a "hostanyám" számát magamnál tartom. De nem írtam be a mobilomba eddig a pillanatig. Ezt a problémát most orvosoltam... Szóval fél 9-re megyek a belvárosba, olaszkaját enni.
Hirtelen elégsok dolgom lett... Lassan minden barátom hazaindul, és az összes be akarja pótolni az elmulasztott dolgokat. Emellett haramdikán (azaz ma) kezdődik írország legnagyobb kertészeti fesztiválja a Phoenix parkban. Lesz egy csomó kertész, kaja, pia, piknik, zenekarok, bemutatókertek stb. Igen. Aszem szombaton a suli egy kirándulást szervez öhm nemtomhová (ma hallottam róla először és nemjegyzeteltem), de aztmondják h ez az a hely amire gondolsz amikor meghallod az írország szót. Sascha kérdezte megyek e, de abszolútnemtom. Szombatra már elvileg van programom (tengerpart, talán még fürdés is), de ez jobbnak ígérkezik. Majd holnap eldöntöm.
Ma (illetve mától szombat estig) szokatlanúl jó idő volt (lesz). Ez nemkönnyíti meg a tanulást, pedig holnap tesztet írunk. Mára be is fejezem, még átnézem a dolgokat mielőtt Mi Amo (nah lehet h ez most nem azt jelentette h elindulok:)). Jó8!
Majnem elfelejtettem... :
A HÓNAP VÉGÉN LEVIHEGYIPARTY (LEVIBENIDANI SZÜLINAP)
JÚNIUS 24-TŐL SZOKÁSOS ÉVENTE ESEDÉKES BALCSIPARTY A SZOMBATHELYI HAVEROKKAL
Huszonötödik (júnis 2 szerda):
A tegnapestéről pár szót:
A hely nagyontetszett, bár csak a pub részét láttam. Ülőhely abszolút nemvolt, így az elején álltunk, a vége felé meg táncoltunk. Negatívumként megemlíteném h egy közepes méretű kocsmához képest a hét szekuriti szerény véleményem szerint kicsit sok (ebben a hétben nincs benne az ajtóban álló kettő és a kerti részben álldigáló egykettő). A kabátunkat le kellett adni a ruhatárba (ránkszólt az egyik szeki), nem tehetted le akárhova... A ruhatár drágább volt mint a sör;). Jahigen a sör... csak €2 volt ami itt nagyonjónak számít (egy átlagos helyen 9előtt €4.50 környéke, utána pedig egyel drágább). Valószínűleg nem a legjobb minőségű italt adták, mivel ma reggel még azt hittem olyan napom lesz mint Ben Stillernek a Derült Égből Polli-ban a fűszeres kajától (pedig nincs érzékenybélszindrómám). Most már nincs semmi bajom szerencsére. Megemlítendő még h hat olasszal töltöttem az estét. Később csatlakozott hozzánk egy brazil colos srác is.
Egyre nagyobb csoporttal járunk ebédelni. Ma péló úgy tizenketten voltunk. Az eredeti csapatunkhoz csapódtak az új olasz szakácssrácok illetve Sasha. A kávészünetben az új svájci emberekkel voltam (a délelőtti óráról), így megtudtam h nemszeretik az ír pubokat, a sört és az élőzenét. Nemakartam megkérdezni h akkor mit keresnek itt, mert amúgy elégszimpatikusnak tűntek. A harmadik kérdésük az volt h hol találnak diszkót:)
Hm a délutáni órán ma kevesebben voltunk mint tegnap. A spanyol nő meg egy francia úgydöntött nemkíváncsi a társaságunkra, ezért nem látogatják többet az órákat:) ezt annyira nemsajnálom...
Franchesca-val eldöntöttük h elmegyünk egy viking túrára (ez a csaj őrült. Nem iszik alkoholt, cserébe cigizik és mindig boldog, de a dúrvánboldog fajtából. Olyan mintha szedne vmit:) de erősen ellenzi a drogokat). Ez egy kétéltű buszt jelent aminek a felső szinjén utazol (általában gyerekek) vikingsapkában és néha ordítani kell. Az igazat megvallva vagy 100 méterenként. Ami izgalmassá teszi az utazást (ezeken kívül), hogy a busz a folyóban is tesz egy kört. Ez valszeg a péntek délutáni programunk lesz. Remélem Sima is csatlakozik... bírom a srácot...:)
Ma este ismét pubeste. De aszem most vmi vízipipáshelyre megyünk. Az igazat megvallva nemtudok részleteket. Maj talán holnap:) jó8!
Huszonnegyedik (június 1 kedd):
(Elfelejtettem megemlíteni Réka, hogy az említett óceánjáró olyan magas volt, hogy ha felnéztél rá szédültél:))
Ma kedd volt egész nap, sőt még mindig tart. Végre újabb emberek is érkeztek a csoportunkba. Két csaj és egy srác Svájcból. Szeretem ezt az országot:). Na megismerni nem volt időm őket (eddig egy órát töltöttünk együtt). Egészsokan érkezett Olaszországból is... ma találkoztam egy trombitás sráccal, aki mellesleg szakácsnak tanul. A szakácssuliból jöttek vagy 15-en. Továbbra is csak én magyarkodom itt. Nemis bánom:)
A délutáni órán is szaporodtunk. Mármint új emberek érkeztek:). Két nő spanyolhonból... illetve egy lány svájcból... (Sasha - nemtom mi a helyes írásmód).
Maeste egy pub-ba megyünk ahol elvileg keddenként a sört jó áron (2euro) adják. A hely kétszintes, az alsó helyen gyakorlatlilag egy kocsma található, a felsőn pedig diszkó. Ide csak megfelelő öltözetben és megfelelő (alkoholmentes) állapotban lehet belépni... aztmondják...
Jahigen, nemtom milyen oknál fogva, de gyakorlatilag megszűnt a vezetéknélküli inernetkapcsolat a szobámban. Ezért mostantól a suliból kell neteznem. Ott csak 17:00 ig van wifi, így valszeg nemnagyon fogunk msn-ezgetni a maradék másfél hétben, Illetve a blogom folyamatosságában is kisebb fennakadásokra lehet számítani. A képfeltöltésről inkább nem is beszélek... Megértéseteket előre is köszönöm:). Hú ez a bejegyzés elégrövidre sikerült:) Jó8!
Huszonegyedik-huszonkettedik-huszonharmadik (május 31 hétfő):
Nah ez a hétvége nem volt egyszerű...
A péntek estét mint már említettem a belvárosban töltöttem. Nem lett volna rossz, ha az egész nem a búcsúzásról szólt volna. Többekközött Mirjam-tól is el kellett búcsúznom. (Jövő héten a spanyolok többsége is haza indul. Francesca kilencedikén indul, én pedig tizenkettedikén). A szombat reggeli indulásra és a csütörtök estére való tekintettel elég korán otthagytam a srácokat.
Másnap reggel szakadó esőben indultam a belvárosba. Nyolckor találkoztunk a suli előtt (Roberto, Antonio, Nerea, Maika és a húga, két kóreai csaj illetve az egyik férje, nahmeg én) majd kibusszantunk a vasútra. A három órás utat Cork-ig akár végig is aludhattam volna (holtfáradt voltam), ha nem egy csapat "vúúú görl"-lel utaztunk volna, akik gondolom az utóirat szeretlek-hatására úgygondolták írországban töltik barátnőjük uccsó szingli napjait. Egy élmény volt... Szóval megérkeztünk Cork-ba.
.jpg)
Ott vagy tíz fokkal melegebb volt, és esőnek nyomát sem láttuk. Ha írországban jártok srácok ide mindenképp látogassatok el. Na nem a szép épületek, katedrálisok és várromok miatt, hanem mert ez a város valami oknál fogva az ország csinos lányainak gyűjtőhelye. Talán a nagymúltú egyetem, vagy a páratlan éjszakai élet miatt. Első dolgunk a szállás keresés volt. Elsősorban BnB-ben (ágy és reggeli) szerettünk volna megszállni, de a város tele volt emberekkel a HURLING (gúglizdki) döntő miatt, így majdnem minden hely zsúfolásig tele volt. Végül egy hostel-ben találtunk nagyonolcsó (gyanúsan olcsó) szállást. Hat ember egy szobában tölthette az éjszakát, hármunknak pedig meg kellett osztoznunk három tökidegennel egy másik helységen. Nah miután a szállás kellően lelombozott, körbenéztünk a városban (templomok, egyetem, stb). Bekaptunk egykis ebédet, söröztünk, majd ismét nézelődtünk. A teljes kimerültség határán vágtunk bele az éjszakába. Ennek ellenére nagyon élveztem. A sör is olcsóbb volt mint Dublinban és kapásból megtaláltuk a legjobb helyet a városban. Kissé emelkedett hangulatban tértünk vissza a szállásunkra. Mivel nem ismertük a szobatársainkat, úgy döntöttem, bepakolom minden holmim a hátizsákomba és azzal alszom. Én eléggyorsan elaludtam (úgykb 10 másodpercet vett igénybe ez a folyamat), de később kopogásra és "görlzz" ordításra ébredtem. Nem voltam annyira türelmes hangulatomban , így leugrottam az ágyról (3 emeletes ágy volt a szobában, én felül aludtam:)), majdnem összetörtem Antonio-t aki az alattam lévő ágyat választotta, és ugyancsak felébredt. Szerencsére előttem érte el az ajtót, különben úgy kinyitottam volna...:) Nemtom hogy csinálta, de higgadtan elmagyarázta a kint álló nyilvánvalóan részeg úrnak, h aludni szeretnénk. Egykét óra múlva ugyanez játszódott le, annyi különbséggel h most az egyik csaj beszélgetett (mint kiderült hárol lánnyal osztoztunk a szobán), mi csak próbáltuk "ignorálni" a hangzavart.
Ezekután gondolom érthető h nem pihentem ki magam annyira. Vasárnap reggel miután összeszedtünk mindenkit (nagynehezen a két spanyol csajt - Maikat és a testvérét - is), elindultunk a Blarney Castle - felé. Itt egy hatalmas park közepén egy erőd romjai találhatók. A csöpögő eső ellenére nagyon tetszett a hely. A monda szerint ha megcsókolod a vár tetején lévő kő falat, akkor a beszéded folyékonnyá válik (nah nem vennék mérget arra h erről volt szó, mert én csak harmadkézből kaptam ezt az infót - ha esteleg kigúgliznátok). Erre elég erőteljes hangsúlyt fektettek a romok felújítói, így egy túra keretében felsétálhatsz az építmény tetejére, megpuszilhatod a követ, lefényképeznek, majd a végén ezt megveheted. Antonio-val megcsináltuk egymás saját képét így nem fizettem azért h legyen rólam egy falatnyaldosós fotó.
Következő állomásunk Cobh kikötővárosa volt (míg Blarney-be busszal, ide vonattal mentünk). Ez a hely gyönyörű, és az élet is "pezsgőnek" tűnt. Az igazsághoz hozzá tartozik h velünk egyidőben egy hatalmas óceánjáró (az Independence of seas) is partot ért. A kikötő mellett rögtön egy swing banda játszott, az utcán pedig egy amolyan "eszemiszom" sor volt található. Az eső továbbra is szemerkélt, ezért nem ültünk le, inkább körbenéztünk a városban. Egy hatalmas katedrális található a település egyik magasabb pontján. Alaposan lefényképeztük (kívülbelül), majd visszamentünk ebédelni. A vonatunk Corkból Dublinba 18:30 kor indult, és itt 20perccel az indulás előtt el kell foglalni a helyed (saját tapasztalat: ha nem így teszel elfoglalják annak ellenére h a neved ott villog az ülés felett és ha éppenséggel egy vak hölgy és egy fogyatékos úr a kutyájával a "betolakodó", nemigazán tehetsz semmit), szval elhagytuk Cobh-ot. A hazafelé útón kapásból elaludtam. Egyetlen problémám a rettentően idegesítő Maika-huga volt. Zenét hallgattam és így próbáltam elnyomni a röhögését, de 10percenként felkeltem. Soha többé nem megyek vele semerre. (Ha anyukánm nemolvasná az oldalt, azt mondanám ez a spanyolka egy hülye picsa.) Jobban irritál mint bármi a világon. Nade szerencsésen visszaértünk Dublinba, elköszöntünk és mindenki "hazatért".
A mai nap (hétfő) egyszerűen és simán tellt. Semmi erőlködés, csupán bemelegítés a hétre. Van egy új csoporttársunk. Vmi brazil csaj. Samantha azt monta a héten még többen is jönnek, így valszeg elérjük a tizennégyes álomhatárt. Suli után találkoztam a másik bandával (Francesca Kim Sima Sebastiano Johnas), majd elmentünk ebédelni. Ezt természetesen parkban tettük, mivel a nap is kisütött egykétszer. Három-négy óra környékén "hazajöttem". Jahigen a gramatikai és egyéb hibákért (gondolok itt pl a szóismétlésekre pl) bocs de abszólút nem olvasom át (seidőm setürelmem) amit írok, és az igazat megvallva a nyelvtan sosem volt az erősségem és kedvem sincs helyesen írni:)
Összességébena hétvégén is elégjól éreztem magam (kicsit nyűgös voltam de csak a fáradtság miatt), de legközelebb a szervezés részt nem hagyom ki:). nahmára ennyi sikerült. Jó8!
Tizennyolcadik-tizenkilencedik-huszadik (május 28 péntek):
Boldog szülinapot Beni! (ha olvasod, ha nem, akkormeg :)).
Köszönömszépen h ennyire törődtök a testfelépítésemmel (kommentek):). Igyekszem nem meghízni és eddig úgynézki sikerül is. Na hazamehetek???:).
Hú... kicsit lemaradtam az írással. Nemsok időm volt, mivel egyik este sem voltam "itthon". Szerda délután benéztünk a guinness store-ba egykis szuvenír után kutatva. Este pedig vmi pub-ot látogattunk meg a belvárosban. Az eredeti cél egy másik volt, de Sima nemhozott személyit, így nemengedték be, tehát más helyet kerestünk. Nem maradtunk sokáig, az uccsó járatra fel is száltunk (bus).
Másnap (azaz tegnap) ismét találkoztam a "jó fej" vezetőségi taggal, megint elmondta h ha bármi lenne csak szóljak, majd egy kcisit beszélgettünk. Délután Mirjam megmutatta milyen környéken laknak... Egy metaforával élve az ő városrészüket neveztehnénk a BMW-s, Audi-s, Range Rover-es környéknek, míg az enyémet a nissan micra-s nak:). Ezután elkértem a képeit (én nemvagyok oda a fotózásért, magamat pedig abszolút nem fényképezgetem, így ezt a "könnyebb" utat választottam) amiken énis látható vagyok.
Május 27-től 30-ig Soul estét tartanak Dublinban, ezért este kénytelen-kellettlen ki kellett mozdulnunk. Végülis természetesen egy élőzenés pub-ban kötöttünk ki. A zenekar csak ismert számokat játszott (save tonight, wonderwall, summer of 69, jenny was a friend of mine, mr. brightside stb). Szval ez volt a földszinten. Az emeleten egy disco dübörgött, de ez valahogy tegnap kimaradt (szavaztunk). Összességében elégjól sikerült az este, reggel 4kor értem haza (tehát kissé fáradt vagyok). Hú egy fontos infó: a bulmers-t levettem a kedvenc söreim listájáról, összehasonlíthatatlan egy valódi sörrel, nagyonlányos (elnézést Bulmers ltd).
A mai napon egy iskolai óra keretében meglátogattuk az ír nemzeti múzeumot. Ez tetszett. Csomú vikinges dolgot lehetett látni (fegyvereket, hajókat, ékszereket). Ezután elmentünk ebédelni. Fish and Chips-et ettünk (ezt csak neked Dancsi). Iszonyat nagy adag volt (nagyobb mint egy békeburger), nem is bírtam megenni, pedig időm az lettvolna rá, mivel egy parkban ebédeltünk... ott csináltunk pár képet, megbeszéltük a kóreai harci állapotot.
Jut eszembe... a mellékelt képen Sima látható a TÁSKÁJÁVAL... Most vagy én vagyok nagyon maradi, vagy az országunk öltözködési kultúrája tér el a kóreai-tól.
A mai estét ugyancsak a belvárosban töltöm (pár barátom holnap indul haza és elköszönni muszáj). Holnap reggel Cork-ba indulunk, és csak vasárnap jövünk vissza Dublinba. Sajnos így lemaradok a "hosttesóm" szülinapi partyjáról, amire ma ismételten meghívtak. Jahm igen... és a vendégek már most itt vannak. Ez ígynekem elégfura. Van itt vagy 10 ismeretlen, énmeg csak vagyok:). De ha gondolom lemehetek enni vagy inni...:). Majd egykicsit később ezzel a lehetőséggel is élni fogok. ennyi jó8!
Tizenhetedik (május 25 kedd):
Ma kiderült h a tegnap érkezett spanyolok közűl az egyik egy igazi seggfej (Migel vagy vmi hasonló). Nekem már teggnap sem volt szimpi (mint az lenni szokott), ráadásul az egyik feladatnál ő volt a társam... Ma is egy csoportba kerültünk ("szerencsére"). Tudni kell a srácról h ő mindig mindent jobban tud. Természetesen ezt csak ő gondolja így. Lényeg a lényeg nemis fontos h miben, de egy kifejezés helyes használatában egészenbiztos voltam. Ő természetesen meg akarta cáfolni így egy kisebb veszekedésbe torkollt a beszélgetésünk. A végére egész mérges lettem. Horhe (a spanyol betűzés egészmáshogy működik így nemtom leírni a nevét, talán Jorje), a harmadik ember a kis csoportunkból (vele jóban vagyok), nem akart beszállni a vitába, ezért csak egy mondattal kiállt az én érvelésem mellett majd nemnagyon foglalkozott velünk:). Mint később kiderült azértnem mert a tegnapi nap folyamán meglátogatták Sam-et, elpanaszolták neki h nemjó ennyi spanyol honfitárssal egy csoportban lenni, jobb lenne változtatni (péló az új srácok máshová kerülhetnének) és ezt Migel megtudta. Ennélfogva már kihagyta a közös kávézást is (aszem megsértődött).
Óra után az összes spanyolnak ott kellett maradnia eligazításra. Megbeszélték a dolgokat, ennek eredményeképp most úgy néz ki holnaptól Antonio és Horhe más csoportba fognak járni. Ezt nagyonsajnálom mert nagyon bírom őket. Ha a másik csoport is ugyanabból a könyvből tanulna mint mi, akkor a következő héten habozás nélkül kérvényezném az áthelyezésemet. Azért ígysem olyan rossz a helyzet:). A héten még van Mirjam, meg a spanyoloknál van egy harmadik ember akivel kijövök... A tanárokat ugyancsak nagyonszeretem és a csoport hétről hétre változik:).
A délutáni órán szerencsére Antonioval továbbra is találkozom (ketten vagyunk srácok most öt csajjal).
Ezek után a mai nap vásárolgattunk, valszeg holnap is hasonló lesz, mert pl semmitsem vettem csupán egy pólót (seképeslapotsesemmit). Majd természetesen benéztünk a közeli parkba is... a "szépséges" mosolyom illetve a "to the pub" pólóm itt látható:
A mai nappal csak egyetlen probléma volt... kétszer is nagyontele ettem magam. Ebédre egy kifliféleséget ettem, amiről a többiek szentül állítoták h pizza...emellé vettem egy csirkegombócnak nevezett cuccot. Panírozott csirkefalatok voltak. Ez már túl soknak bizonyult. A második alkalommal muffint ettünk a st Stephen's Green-ben és utána fél órával vacsiznom kellett... ezután egy pub túrára lettem volna hivatalos (brasil, olasz, kórai barátaimnak köszönhetően), de erre nem maradt erőm. A hét további programjai: Guinness store, Dublin zoo, megegykét apróság... mára befejeztem. Jó8:)!
Tizenötödik-tizenhatodik (május 24 hétfő):
Elsőször is Boldog Névnapot Esztik:). Aztán vasárnap: sajna vmi hiba folytán a spanyolok e-mail-jét csak párórás késéssel kaptam meg, ami épp elegendő volt ahhoz h lekéssem a Galway-be tervezett túrát. Nagyon üröltem... Kocsit béreltek, és bár tizenkét órát vezettek azért nekem mint utólagos hallgatóságnak, jó mókának tűnt... Nahszóval ezt kihagytam, ígyhát gondoltam kiderítem mi az a hatalmas obeliszk, amit minden "hazautam" alkalmával észreveszek a busz ablakán keresztül. Egy hatalmas parkot találtam az építmény körül. Gyönyörűszép, olyan "barátnővel eltöltök egy napot" vagy "haverokkal kimegyünk sörözni-focizni" parkot, kis tóval, kastéllyal a közepén. Szval itt ebédeltem egyet (péksütit), majd "haza" gyalogoltam. Iszonyat meleg volt. Le is égtem, pedig azthittem itt végre visszafehéredek. A nap további részét tanulással és (itt először) unatkozással töltöttem. Persze ezt csak azután h megnéztem minden maradék filmem. Az esti koncerthez már se erőm se kedvem nemvolt.
Ma teljesen átrendeződött a csoportunk. Ez és a tíz fokkal hűvösebb idő elégrossz napot sejtetett. Sokan jöttek, de mégtöbben mentek, így kevesebben vagyunk de (szerény véleményem szerint) egy sokkal rosszab társasággal (tudásban és hangulatban is). Természetesen ez napról napra változik.
Mivel ma csak délelőtt volt óránk (hétfő volt:)), ebédelni messzebb is elmehettünk. Barátaim között található két kóreai srác, meg egy kóreai lány, akik úgy döntöttek meg kell ismernünk a nemzeti ételeiket. Ez nekem az első alkalom volt és bár sokan aztmonják én ellenzem azt a felfogást, miszerint az "első a legjobb". De mivel gondoltam lehet h többé nem eszem hasonlót, ezért nagyondúrván fűszereset választottam (azthiszem csirkét). Három dolgot választhattunk a rízsen kívül. Én két adagot a már említett csirkéből (ezek különböztek egykicsit, de azt megnemtudom mondani h miben) illetve egy adag vmilyen "sertést":). A kiszolgáló úr megkérdezte h először vagyok e, mert úgy látja igen, és higyjek neki ezt nemfogom szeretni, úgyhogy ad mást ha gondolom. Megöszöntem egy "nemköszönömszépennel". Kicsit mosolygott a bajsza alatt és a fejét rázta.Tényleg kegyetlen csípős volt, de nekem ízlett. Innom azt azért kellett hozzá:). Az egyik kóreai srác "Sima" (vagy vmi hasonló:)), olyan szinten izzadt a csípős levesétől h többször ki kellett mennie a mosdóba és elhasznált kb egy százas zsepit (utóbbiban kicsit túloztam). Mondam is neki h szerintem csak állkóreai... nem vette komolyan.
Miután végeztünk az ebéddel elmentünk egy parkba kicsit pihenni. Az úton kicsit jobban megismertem a brazil srácot (na névszinten még nemtartunk, aszem fel kéne írnom a neveket, egyszerűen nemtom megjegyezni őket), mint kiderült crosscountry-zik így azért volt közös témánk. A parkba csak öten maradtunk, Fetrengtünk, házitírtunk, fogócskáztunk, fagyitnyaltunk, aztán elmentünk csokiért. Ebből ruha vásárlás lett. Naigen talán azért mert a másik srác ottmaradt a parkban egy csajjal, így nekem kettővel kellett mennem (már megint:)). Kis idő múlva, mikor mindent leszavaztam, vettünk végre csokit meg muffint és vissatértünka többiekhez... ott folytattuk a semmittevést. Megbeszéltünk egy holnapi vásárolgatást (mindenkinek vannak barátai és/vagy rokonai, annyira nem ismerem az összeset:)) Aztán "hazabusztunk"... mára azthiszem ennyi, talán most már nemtörténik semmijelentős. Jó8!
Tizennegyedik (május 22 szombat):
Elsőként a tegnapestéről: nemtom minek köszönhetően de nem volt az a kifejezetten bulizós hangulatom, és ezen a többiek csak rontottak. Mikor felszálltam a buszra (amin a többiek már rajt voltak), egyből láttam h mindenki hasonlóan érez. Nemnagyon voltunk beszédes kedvünkben.
Miután megérkeztünk a belvárosba, Francheska (továbbra sem tom hogy írja a nevét:)) felhívta az egyik olaszt h hol vannak, majd megbeszéltek egy találkozót a csütörtök esti bár elé. Szval ott vártunk... tökdurcásan és fáradtan... Úgy húszpercnyi várakozást után úgydöntöttem ehhez nem vagyok elég simulékony, ígyhát elköszöntem a lányoktól, és elindultam h elérjem az uccsó buszt. Ez sikerült is így vmivel éjfél előtt "hazaértem". Mielőtt elaludtam volna benyomtam egy filmet. Belepürgettem kicsit, arra emlékszem h ezzel a mondattal kezdődött: "ez most kicsit fájni fog" (a félreértések elkerülése érdekében: a Hitman című filmről van szó), majd el is aludtam... Kb 1-kor egy sms-re keltem, és érdekes módon a film ismét ennél a mondatnál tarott. Nade ezt az "érdekes" mellékvágányt be is fejeztem.
Ma egy e-mailt kaptam Antonio-tól, h bent vannak a belvárosba és ha gondolom csatlakozhatnék. A probléma az volt h én ezt 10 kor vettem észre, ők pedig akkor már ott voltak. Ezt lekéstem... Apropó, ha rendes téglaházat építenétek a közeljövőben, de a belső elválasztó falakat 10es falazóból húznátok fel, ne számítsatok arra h nálatok alszom. Ez és a küszöb nélkülözése olyan akkusztikus hatást hoznak létre a házban, h a legkisebb reccsenést is meghallani (már értem mérnem láttam még itt a srác barátnőjét egy estén sem). Ennek köszönhetően reggel nyolckor kelek szombaton is (persze utána visszaalszom kicsit:)). Itt az egyetlen igazi hétvégi nap a vasárnap. Akkor pihi van...
Ma van a kisember (akire vigyázni szoktak) első szülinapja, és ezt tegnap este meg is ünnepelték... A reggelim elfogyasztása közben a házigazdával Dave-vel beszélgettem aki naggyonmásnapos volt... (úgy gondolta a kávé illetve a narancslé segít rajta).
Mivel nem ígérkezett semmi izgalmas a délutánra, így elindultam h lefotózzam az egyik hidat ami nagyon megnyerte a tetszésemet. De mint később rájöttem, ha este mentem volna mégszebb lett volna...
Naggyonnagyon meleg volt ma, na nem a Liffey mellett, mert ott érezni lehet a tenger felől fújó szelet. Fel is kellett vennem a pulcsimat, pedig volt vagy 25 fok. Miután ismét "hazaértem" megettem a vacsimat, majd megnéztem az esti mesék-et (Adam Sandler), a családnak megvan dvd-n.
Holnap, egy, a suli mellett található pub-ban egy ska zenekar játszik, így terv szerint az estét ott töltjük... (aztán majd még alakul, lehet h elmarad). Mára ennyi jó8!
Tizenkettedik-tizenharmadik (május 21 péntek):
Elsőként is szeretném Levi pajtit szülinapja alkalmából felköszönteni. Természetesen ezt megtettem sms-ben is, de itt azért mégis hivatalosabb:). Másodszor bocs h kihagytam egy napot, de a tegnapi elég gyorsan elment.
Tegnap: Suli után a parkban melegettünk kicsi a napon, majd "haza" indultunk, ugyanis estére élőzenés pubozást terveztünk. 21:00 kor találkoztunk a belvárosban, a Temple Bar utcáin meghallgattunk pár amatőr zenekart, majd kiválasztottunk egy "kocsmát" az este hátralevő részének eltölésére(sajna a nevét nemjegyeztem meg). Helyet szerencsére eléggyorsan találtunk annak ellenére h kb 10en voltunk. Elégszarul kezdődött az este (nemsok mindenkit ismertem és mint tudjátok nem vagyok az az "egyszerre barátkozni kezd" típus) de pár guinness és az élőzene (plusz a rögtönzött karaoke:)) eléggyorsan megtette a hatását. Nagyonjóléreztem magam de mivel mégcsak csütörtök volt az utolsó busszal hazajöttünk. A pubról még annyit megemlítenék (mert ez még itt sem szokványos), h a mellékhelységnek vécésbácsija is volt, aki megmontda melyik hely szabad:), majd a kézmosásban is segített (ha éppen kellett és ez NEM ÉN VOLTAM), illetve a legvégén a kezedbe nyomta a kéztörlőt és segített kiválasztani a megfelelő axe (lynx) illatot az este folytatásához:). Ez utóbbi temészetesen csak választható opció volt.
Ma: ez volt Enrikó uccsó napja suliban (ezt nagyonsajnálom egészjól összehaverkodtam az olasz úrral). Könnyes búcsút vettünk az uccsó óra után, majd a tegnapi ismerősökkel összefutva elindultunk ebédelni a A St. Stephen Green parkba (itt akartuk elfogyasztani a megvásárol kaját). Isszonyat jó idő volt (egyszálpólós). Kb 3órát töltöttünk fetrengve a füvön a kék ég alatt. Mellénk három magyar nő meg egy kisember telepedett le. Kicsit beszélgettem velük, csináltam nekik pár képet. Mikor meguntuk a meleget, elindultunk vásárolgatni (sokaknak ez az uccsó vagy az uccsó előtti hete itt). Mondanom semm kell én annyira nemvettem sokmindent:)).
Ezután "hazatértünk" mivel ma péntek van és itt mindenki kimozdul a hétköznap uccsó napjára való tekintettel. Mondhatni ez egy szabály. Szval hosthaza értem, megettem a vacsim (aszem mikor megettem a fűszeres, tésztába csavarós dolgot, és egy "köszönöm finomvolt"-ot biggyesztettem a papírra azt úgy értelmezték, h csak a csípős fűszereset szeretem:)de sebaj mer azt ténylegszeretem ha hús is van hozzá), ma szószostészta :S (hús nélkül!!!???) volt. Mind1 megettem (gondolni kell az estére is).
A helyi kultúráról: a guinness után új kedvenc sört avattam. A bulmers "bogyó" izesítésű termékét volt szerencsét megkóstolni. A smithwick's gyönyörűszép vörös sörét is kipróbáltam tegnap (sajna nemnagyon éreztem a külülönbséget a lager sörökhöz képest, mivel töknáthás voltam), nemvolt rossz.
A hétvégi program változott. Nemvalószínű h a nyugati partra megyünk. Vmi más lesz amiről még nemtok :).Nade mára ennyi, készülnöm kell az éjszakára. Jó8!
Tizenegyedik nap (május 19 szerda):
Kegyetlen náthásan ébredtem és ez a nap hátrelevő részében sem javult (azért még reménykedek:)). A torkom már nemannyira fáj, már a kapar fázisban tart. A fürdőbe érve feltűnt h tegnap este óta eltűnt a tükröm... Ez nemnagyon segít az EGOcentrikus világképem alakításában:) (természetesen csak vicceltem)
A nap iskolai részének egyetlen megemlítendő motívuma, hogy a délutáni órákon a spanyol srácok meghívtak az esti focimeccsre drukkernek (ma van/volt a spanyol bajnokság döntője vagy vmi hasonló) mondanomsem kell nemmentem el focimeccsetnézni:). Ha nem lenne semmibajom talán megnéztem volna őket, de nemhiszem h jót tenne most egy átmulatott kocsmaest. Erre ott van a hétvége.
A terv szerint pénteken avagy szombaton a nyugati partra megyünk (hasznosinfó: a sziget nyugati partvonala szebb az óceán pusztító hatásának köszönhetően) majd másnap jövünk vissza. Mindenestere ez elléggé kiforratlan. Majd alakul még.
Suli után benéztünk a közeli parkba, kicsit napoztunk (ma elég meleg volt délután még a nap is kisütött:)). Lassan egyszálpólós idő lesz ha továbbra is így melegszik.
Miután "hazaértem" kiscsit beszélgettem Dave-vel, majd megettem a vacsimat (laslagne krumpli borsó). Sokházit kaptunk ezért nemigen volt időm a mai napot részletekbemenőleg leírni, ezért utólagosan is bocsánatot kérek. Itt be is fejezném mára jó8!
Tizedik nap (május 18 kedd):
Ez a nap is gyorsan eltellt, csakúgy mint a többi. Mint megtudtam "host anyám" akkor mossa ki a ruháimat, ha belerakom a fekete zsákba (ezt eddig végre is hajtottam mindennap), majd azt vmikor LEVISZEM A MOSÓGÉPHEZ :). Erre csak ma reggel került sor. Ezután gyorsan benyomtam a reggelim, majd összepakoltam a cuccom és elindultam a suliba.
Mivel egy újabb tanuló érkezett hozzánk (vmi arab országból egy csaj) így átléptük termünk befogadóképességét. Szerencsére Samantha már tegnap elintézte h nagyobb helyet kaphassunk.
A második óránkon Sam-től kaptam egy újságot, mivel Magyarországról írtak benne. Megtudtam h 1974óta nemvolt ekkora áradás az ország egyes területein. Kicsit hazavágytam (kicsit jobban mint bármikor)(najó most h visszaolvastam mégjobban;)). Az ebédszünetben újabb embereket ismertem meg, ugyancsak olaszból, franciaországból, nameg dél-kóreából.
A délutáni óráink után elindultunk sálat keresni nekem. Sajna olyat nemtaláltam amilyet szerettem volna... barnát egyszerűen nemkapni. Az egyetlen amit még elbírnék viselni ebból a típusból az a feketefehér. De mivel mindenkinek az van ezért azt inkább nemvettem. Miután úgydöntöttem feladjuk a keresést:) elindultunk zsepiért, mivel elégnáthásan élem mindennapjaim.
Ez volt az egyetlen célunk és programunk a délután hátralevő részét tekinve, így elég hamar, olyan 6 óra tájékában "host haza" is értem. A vacsi már kész volt, így miután leraktam a cuccaim, lementem az ebédlőbe. Egy teleírt papír várt az asztalon, a vacsorám végső simításait magyarázva, de szerencsére találkoztam a család fiúgyermekével (a nevekkel nemvagyok jóban aszem Filip), aki elmondta az instrukciókat, így nemkellett végigolvasnom azokat. A vacsora nagyonfinom volt. Vmi palacsintaszerű anyagba kellett csomagolnom egy csomó csirkedarabkát, amit csiliszósszal öntöttem nyakon. Mindehhez sültkrumplit (otthoniasabban: hosszúkrumplit:)) ettem csomó salátával. Igazi vöröshagymás magyarosat. A desszertem fánk volt, de azt szokásszerint kihagytam. Mikor végeztem egy köszönömszépen nagyonfinomvolt- ot firkantottam a papírra (természetesen angolul).Ezután megittam a svájci gyógyteámat amit Mirjamtól kaptam a torokfájásomra.
Mivel Sam a mai órán azt is megemlítette, hogy a hőmérséklet erőteljes emelkedésnek indul (pár napon belül 20-on fokok lesznek) ezért lehet h leteszek a sálazási szándékomról. Ha nemlennék megfázva, holnap rövidgatyóban indulnék suliba... mára enynit jó8!
Kilencedik nap (május 17 hétfő):
Nem lesz egy hosszú bejegyzés ezt már most látom. Tegnap óta fáj a torkom és nem is vagyok túl jól. Bár most vacsi után kicsit mintha jobb lenne.
A nap többékevésbé szokványosan zajlott. Eltekintve egyetlen apróságtól, immáron hivatalosan is világpolgárrá váltam a facebook-nak köszönhetően. De erről többet beszélni sem szeretnék, illetve nemleszek a farmszomszédotoksem.
Két újabb csoporttárssal bővültünk. Egy német férfi és egy német nő csatlakozott az osztályunkhoz. Az akcentusuk elégfura, a nő néha teljesen németül kommunikál. Ilyenkor bólogatok.
Ebédre a spar étterméből választottunk kaját. Személyszerint melegszendvicset ettem, majd egy muffint. Ezután hazaindultunk. Mindenki fáradt volt (a hétfőre és a tegnapesti bulira való tekintettel) de én amúgyis elindultam volna (nem éreztem magam túljól).
A buszon "hazafelé" némettudásom vizsgáztatásául Mirjam kifelezéseket illetve szavakat kérdezett és meglepően jó munkát végzett Nagy Veronika tanárnő az egyesötös dolgozataival.
Mihelyst megérkeztem lefeküdtem, de mivel aludni nemtudtam megnéztem pár mesét (bocs Bálint véletlenül elhoztam a DVD-d, magamtól ugyebár nemlenne mese DVD-m:)). Vacsira halat ettem krumplival (itt mindenhez az jár) és zöldborsóval.
Holnap lehet h veszek egy sálat mert a sajátomat (amit nagyonnagyonszeretek) otthonhagytam. Egy helyen még láttam is hasonlót, bár barnát nem fedeztem fel közöttük. Minedenesetre ugyanolyan "barna altersálat" szeretnék, úgyhogy majd keresek egyet. Talán holnap több mondanivalóm lesz... üdvözlet és jó8!
Nyolcadik nap (május 16 vasárnap):
Vasárnap volt ma egésznap és 16-a :(, egy hete vagyok itt és nagyonélvezem:). Reggeli után elindultam a buszmegbe, mivel a 11órás buszra ígérkeztek a srácok, ami nekem fél 12-t jelent (mint azt most már tudom). Miközben várakoztam és zenét hallgattam, egyszer csak odalépett hozzám egy ír nő. Fura volt elsőre is, de az csak később derült ki h bolond. Rasszista kijelentéseket tett a négerekre nézve, illetve erősen tagadta h inna (mármint alkoholt). Sajna erős ír akcentussal beszélt így még az is idegesített h nem értettem meg minden szavát. Később csatlakozott hozzánk egy alkoholista (nemtom mi volt ma). A bolond nő mindenáron ki akarta velem beszélni az alkoholisták témakörét, de közben azt szerette volna ha hangosan úgy csinálunk mintha másról beszélnélnénk... És ekkor szerencsére megérkezett a busza. Ekkor esett le h miért olyan jegye van h: "díjmentesen utazhat kísérővel".
Pár perc várakozás után megérkezett az én buszom is. Természetesen a felső emeletet választottam, itt találkoztam a barátaimmal (Franziska, Chiara, Mirjam). Később a belvárosban csatlakozott hozzánk egy olasz nő. Egy új közlekedési eszközt a vonatot próbáltuk ki, mivel Dun Laoghaire-be tartottunk (Dublin belvárosától délre a keleti parton található). Megérkeztünk, csináltunk egy csomó fotót, majd elmentünk ebédet venni nekem, mivel én nem vittem szendvicset. Találtunk egy kávézót, itt vettem egy melegszendvicset és egy muffint, nameg egy ásványvizet. Ezután lementünk a partra, és megebédeltünk. Itt eltöltöttünk egykis időt (pár órát) zenehallgatással, beszélgetéssel, fotózással. majd amikor kifáztuk magunkat (csak rövidgatyát húztam), visszamentünk a kávézóba egy forrócsokira, illetve egy újabb kiadós muffinra. Itt újabb olaszokkal bővült ki a csapatunk. El olaszgattak ott nekem pár óráig (természetesen ezt a nyelvet mindenki beszélte rajtam kívül, jobban mint az angolt), szerencsére azért nemvolt olyan vészes (többékevésbé gyakran eszükbe jutottam, és angolra váltottak. Mikor meguntuk, hazaindultunk.
Kb 20 percnyi vonatozás után ismét a belvárosban voltunk. Itt is csináltunk pár képet. Ma ez egy ilyen fotózós nap volt. Majd megtudtam h már nem csak Sam Worthington-ra (terminator 4, avatar, clash of the titans), Dane Cook-ra (mr. brooks, good luck chuck), hanem Paul Walker-re (fast and furios) is hasonlítok. Bár sztem Dane Cook áll a legközelebb hozzám ami a külsőnket illeti (ugye barnibazsi bazsibarni, némethék, csakhogy nelegyen sértődés:)) Ezután megbeszéltük h a jövő héten vmikor elmegyünk megnézni egy hidat ami engem nagyon érdekel (sajnos csak a vonatról láttam).
Bár meghívtak este egy bulira (ez Chiara uccsó napja Dublinban), ma nagyon nemvolt kedvem hozzá. így kicsit kérettem magam h meg ne sértődjenek de a végén nemet mondtam:). "Itthon" sajna lekéstem a vacsit, így egyedül ettem. Viszont találkoztam az egyik nagybácsival (egy kedves öregúrral).
Nagyjából ennyi. Jahnem még annyit h napközben (főleg amikor a fürdőben járok) mindig megfogadom h leírom mennyire gyűlölöm h itt a meleg és a hideg víz két külön csapból folyik. Ez pontosan arra jó h amíg a balkezem elégetem, addig a jobbomat a fagyveszély fenyegesse egyegy kézmosás alkalmával. A másik: reggelente olyan hideg van a fürdőben h az axe tusfürdőm (ugyanolyan mint otthon csak itt vmilyen oknál fogva nem axe hanem lynx) konzisztenciáját tekintve gyakorlatilag olyan mint egy fogkrém. Igen... és a kocsikról itt nagyonmenő a nissan micra:) elégsokat látni... elfáratdam,hosszú nap volt, jó8!
Hetedik nap (május 15 szombat):
Ma reggel (kora délben - csak vicceltem, negyed 12kor), sms-re ébredtem. A tengerpart látogatását halasztottuk el holnapra. Mivel a reggelit kihagytam, benyomtam egy csokit, majd felöltöztem és beugrottam a városba. A belváros első spar-jánál leszálltam mert ott nagyonfincsi szecsót lehet kapni. Vettem is egy olaszosat (a pontos nevére nememlékszem, vmelyik város), bár otthon a pesto-t nemszerettem itt kezdem megkedvelni. Tegnapis hasonló ettem ebédre. A szendvicset a sulival szemben lévő parkban ettem meg. Volt ott pár srác akik a jamakaszi hatására (persze ez csak az én véleményem) kezdtek el falonfutkosósat játszani. Szval miután befejeztem a műsoros ebédem, elindultam a körbenézni a sétálóutcán.
Gondolom a szombat délutánnak köszönhetően, de rendesen megnőtt a gyalogosok száma. Az utcazenészek is egyre többen vannak és melletük megjelentek egyéb művészek is. Volt két faszi akik homokból kutyát faragtak, egy kártyatrükkös, egy marionett bábus (bár ezt már tegnap is láttuk), egy srác aki szappanbuborékokat csinál:) (ez sem új). A kedvenceim viszont zenészek. Ma egy nagyonjó banda játszott (http://www.theriptidemovement.com/) Jaés Bazsi! a dobos egy őrült (szokás szerint), de nem ez az érdekes, hanem az h a cajon-ján ült amihez oda volt állítva egy lábgép és így nyomta (ez nekem új volt). Egy párszáz méterrel odébb egy egyszálgitáros srác Oasis dalokat énekelt. Ha ez egy verseny lett volna, ő vitte volna haza a főnyereményt. Tökéletes hangja volt ilyet még nemhallottam. Jobb volt mint az eredeti.
A művészek után tettem egy kört a közeli parkban. Itt is csináltam pár fotót. Néha ide járunk kajálni egy egy naposabb ebédidőben, amikor a fű sem túl vizes. Azt is kipróbáltam h tudok e pénzt felvenni. Ezzel sem volt semmi probléma (megtudtam h a legkisebb felvehető összeg 50 euró).
Szval csináltam pár képet. Majd meg is kapjátok. Hú pár érdekes infó:
itt ha eldobod a szemeted az utcán akkor minimum 150 euro-t kell fizetned, ha a kutyád mondjuk ki "kakil" a járdán:) azis 150 euro-s helyi bírságot vagy akár 3000 euro-s költséget jelent ha bíróságra kerül az ügy. Öhm a helyi emberekről: a "vörhenyesség" ebben az országban csak a férfiakat sújtja. A nők nagytöbbsége barna, vagy szőke. Alig láttam egykét vöröset (talán kevesebbet mint otton). A szemük nagyon jellegzetes. Az összes helyinek ugyanolyan alakú és általában kék. Leszögezném ezek nem előnyök és hátrányok, csupán tények. A város folyója, Liffey is érdekes (Dublint ugyanúgy mint szeretett Budapestünket egy folyó szeli ketté, csak kisebb:)) néha mintha visszafelé folyna és lehet h ez így is van, mivel a város keleti részén ömlik a tengerbe, és az apály-dagály erősen befolyásolja a vízállást.
Nagyon várom a holnapot. Már rég láttam tengert úgy közelről. Szerencsére elég jó idő van, ma pl nekem rövidnadrágos (persze felül pulcsi dzseki) remélem holnapsem fog egésznap estni:). Este egyeztetünk a srácokkal az indulásról. Méég annyit h ha bármilyen kérés, kérdés merülne fel benentek akkor kommentezzetek nyugodtan:)Akkor mára ennyit jó8!
Hatodik nap (május 14 péntek):
Péntek lévén eléggé elfáradtam. Pont mint mindenki más. Nagyonfárasztó egész nap külföldiül gondolkozni, beszélgetni.
Pénteken nincs délutáni óránk, így volt időnk egy újabb városnézés-vásárolgatásra. Van egy utca ami tele van utcazenészekkel. Közöttük nagyonjókat is találni. A kedvencem egy banda. Ska zenét játszanak jazz-es motívumokkal. Miután megvettünk mindent amit kellett (nekem nem volt szükségem semmire, ez mégis 3órába telt) "hazaindultunk".
A "host családom" egész nap vendégeket fogadott, így elég kényelmetlenül éreztemmagam ahhoz h halogassam a vacsi idejét. Fél nyolc környékén már nem bírtam tovább így lementem vacsizni. Kicsit beszélgettem a család egyetlen fiúgyermekével. Majd mikor végeztem átadtam végre az otthonról hozott különlegességeket. Pár csokit azért megmentettem:).
Estére egykis pub-látogatást szerveztünk, a város leghangulatosabb környékén. De mivel mindenki így gondolja a Temple Bar-ról, ezért olyan zsúfolt volt h már nem éreztem jól magam. Ittunk pár guinness-t, lassan feloldódtunk, énekeltünk, táncoltunk. Félreértés ne essék ezt nemcsak mi csináltuk az egész kocsma (sőtt talán az egész környék) ugyanezt művelte. Egészenpontosan mikor beléptünk a helyre három csaj már az asztalon táncolt (vééégülis elmúlt 10 óra). Egykis idő múlva élőzenére váltottak , mivel nem ismertem egyik számukat sem, engem ez nem nagyon kötött le.
Szval lassan meguntam és hazaindultam. Mivel nem lakom annyira borzasztómessze, úgydöntöttem a gyalogos közlekesét választom. Dublin egész szép éjszaka (bocs de nemvolt kedvem fotózni, majd talán legközelebb). Itt még éjszakai is elégnagy a forgalom (nekem gyakorlatilag végig az egyik fő közlekedési útvonalon kellett sétálnom), nappal viszont nemtűnik olyan vészesnem mint pesten. (Mindenesetre megemlítendő h mindösszesen egy éjszakai járatot láttam). Kicsit több mint egy óra gyaloglás után elértem a The Priory (itt lakom) végére. Levetkőztem beestem az ágyba és jól kialudtam magam.
Ötödik nap (május 13 csütörtök):
Ez egy rövid bejegyzés lesz:). Ma semmi különösebben említésreméltó nemtörtént. Az idő egyre csak javul, ma már csak egy póló, egy mellény, illetve a széljakóm volt rajtam (és nembazsi, alul sem voltam meztelen).
Az órák is a szokványosnak mondható jó hangulatban telttek el. A kávészünetben leugrottunk a tegnap felfedezett starbucks-ba kávézni egyet (én maradtam a csokis séknél). Ebédre éttermi kaja helyett ma szendvicset ettünk, amit egy parkban fogyasztotunk el:). Jut eszembe... Új csoporttársaink is vannak. Egy francia csaj, egy kuvaiti srác és egy ugyancsak kuvaiti lány. neveket ne kérjetetek... ismertek:) (megjegyzés: kuvaitban nehezen találnék barátokat)
A délutáni óra mindig sokkal lazább, könnyedebb hangulatban telik. Ez ma sem volt másképp. A nemzetekről, azok különbségeiről volt szó. Neaggódjatok srácok elmondtam nekik h majdnem mindenki olyan jóképű magyarországon mint én:) és természetesen a lányok szépséges mivoltát sem hagytam megemlítés nélkül (L).
A délutánom illetve az estém nagyrészét aházi megírása töltötte ki. Illetve a vacsi:) Csípősszószos hús rízzsel. Nemnagyon bírtam megenni, kicsit fáj a hasam a reggeli shék miatt.
Namind1 futni masem jutottam el:) és a trombita tokom is ugyanúgy be van csomagolva ahogy azt ferihegyen jópénzért elkészítették:). De a lényeg h jól érzem magam, tanulok, illetve nem unatkozom egy percet sem:) Úgy döntöttem h talán egy egy napot ki is hagyok blogolás téren. Ezt csak azért jelentem be h ne nagyon lepődjetek meg:) ha így alakulna. Jó8!
Negyedik nap (május 12 szeda):
Mai oldalamat a buszozással kezdeném, talán kihagyhatom az unalmas, mindennap ismétlődő reggeli részeket.
Szval kicsit korábban indultam a buszhoz mint szoktam. A 37-es busz ért először hozzám (a belváros felé a 37, 38a/c, 39a/c visznek), így habozás nélkül felszálltam. Az emeleten kerestem magamnak helyet, mivel az alsó rész szokás szerint tele volt. Különbenis jobban szeretek felül lenni:). Felértem a lépcsőn és észrevettem két ismerős spanyol katonát. Mint később kiderült, az összes csoporttársam - kivéve az olaszt - ott volt a buszon (bár ez csak akkor tűnt fel mikor Miriam rámköszönt kicsit hangosabban a reggel megszokottnál - egészenpontosan mindenki felfigyelt rá)
Az első szünetben Lenéztünk egyet kávézni. Mivel én nem élek vele és többen említették az ír tea rossz minőségét, gondoltam teszek egy próbát. A töforró lével elégettem a nyelvem (még most is fáj), ráadásul tényleg nemvmi jó az itteni lötty. Bár fekete tea, de olyan keserű mint a kávé és sztem a kofffein tartalma is annak közelében lehet.
Az ebédszünetben újabb svájciakat ismertem meg, illetve azok ismerőseit (japán valamint olasz embereket). Hamburgereztünk egyet, egy hamburgerétteremben.
Suli után felnéztünk a tetőterasztra, ahol egy japán csaj lefényképezkedett velünk, majd egy kisebb beszélgetést folytattam az iskola egyik vezetőjével magyarországi élményeiről. A végén elmontda hol találom az irodáját, és megkért h ha bármiféle problémám lenne forduljak hozzá bizalommal. Ezután elmentünk egy újabb vásárló-sétáló utcába. Meghallgattunk pár utcazenészt (volt egy naggyonjó banda is közöttük), benéztünk egy parkba, újra kávéztunk/kávéztak, majd hazaindultunk. Én lakom a legközelebb a belvároshoz, így én szálltam le legelőször. Mikor megérkeztem megvacsoráztam (lasagne-t főttkrumplival:)), majd körülnéztem egyet a környéken. Kiderült h van egy szép park a közelben. Hú majdnem elfelejtettem: egy újabb pozitívum. Bementem fülpucipálcit venni egy boltba, meg is találtam rá volt írva az ára 3 euro. Odavittem a pulthoz leraktam a pénzt, és a faszi felvilágosított h csak 1.50, el lett írva. ennyi:)
Ez volt az első napom itt eső nélkül. Kicsit mintha melegebb is lett volna, sőt úgyhallottam h megváltozik a széljárás így melegebb levegő áramlik a térségbe jövő héttől:). Talán felvehetem a rövidgatyáim egyikét, vagy akár pulcsiban is flangálhatok széldzseki nélkül:) Lassan már a hétvégét tervezzük. Pénteken a Jameson gyárlátogatás tűnik esélyesnek :), szombaton pedig úgy néz ki lenézünk a tengerhez (ez nem iskolai program, előbbi viszont az). Mára ennyit. Jó8!
Harmadik nap (május 11 kedd):
Lassan hozzászokom az itteni környezethez. Úgyértem minden probléma nélkül bejutok a suliba, bárkivel elbeszélgetek és a "host family"-vel is jól kijövök.
Reggelire házikészítésű almáspitét ettem a gaponapehely helyett, mivel tegnap este úgydöntöttem h meghagyom. Ezután bementem az iskolába, letöltöttem a két órámat 9-től 11-ig, majd a kávészünetben Miriam-mal, újdonsült svájci lánybarátommal lementem a helyi kávézóba. Mivel elegem volt egy időre a spanyol katonaságból (a tegnap említett spanyolok a hadseregben szolgálnak), nembántam h másokkal is találkozom. A szünet után visszatértünk a termünkbe és 13:00-ig ugyancsak angoloztunk:) Ezek az órák hivatalosan a nyelvtani óráink. Beszédünk folyékonyságán a délutáni kiegészitő órákon dolgozunk. 13:00-órától 14:00-ig ebédszünetünk volt, így miután megvettük a könyveket, meglátogattuk kedvenc negyedünket (mint kiderült a Temple Bar nem egy pub neve, hanem az egész sétálóutcás részt így hívják) h bekapjunk vmit. Egy gyorskajáldát választottunk, mivel egy óra nem olyan sok idő. Itt találkoztunk Miriam egyik zürich-i ismerősével. Kaja után megint angolóra következett. Mivel ezeken az órákon csak az intenzív kurzusban részesültek vesznek részt, nagyon örültem mikor kiderült h két embert is ismerni fogok a csoportból (Elriko, az olasz pasas is hozzánk lett beosztva). Az csak később derült ki h ketten leszünk srácok négy lány, és a tanárnő ellenében.
Miután ezt a két órát is lenyomtuk, felnéztünk a tetőteraszra, illetve a géptermet is meglátogattuk. Elolvastam a hazai politikai híreket, illetve buci történetét a rendőrséggel:). Miután végeztünk be akartunk nézni egy pub-ba egy guinness-re de nem tudtunk választani a sok élőzenés hely közűl, így elindultunk Dublin egyik nevezetessége, a "Spear" avagy "Needle"
felé. Közben eleredt az eső (jahm ezt kihagytam, itt gyakorlatilag negyed óránként esik aztán eláll) szval kissé elázva, akarva akaratlanul betértünk az első kocsmába. Szerencsénkre nagyon színvonalas, ugyanakkor mégsem túl drága helyre kerültünk. Ittunk egy-egy forrócsokit (mivel majd megfagytunk) illetve egy guinness-t is legurítottunk (hivatalosan is felvettem a kedvenc söreim listájára, sőt elég előkelő helyen áll jelenleg). Felmelegedve, új erőre kapva indultunk vissza a Dame street-i buszmegbe, hogy hazatérhessünk "host" családjainkhoz.
Mivel 18:00 elmúlt, a vacsit egyedül kellett elfogyasztanom. Fincsi csirkecomb borsóval, sárgarépa körettel, burgonyával, meg vmi fura, de ugyancsak ízletes szósszal. Gyümölcszselé vagy csümölcshab lett volna a desszert, de azt inkább kihagytam. Nemtudom h egyáltalán kapok e még vmikor desszertet:) az elsőt másnap reggel ettem meg, a másodikat nemkértem:)
Ősszességében ez a nap volt eddig a legjobb. Mármit az utóbbi három közűl:). Az előző bejegyzések alkalmával talán nem írtam le, de nagyon szeretek itt lenni. Lassan kezdek angolul gondolkozni. Néha előbb angolul gondolom át a dolgokat még ezen "napló" írása közben is. Persze lehet h csak elfáradtam:). Gondoltam este elmegyek egyet körülnézni a környéken, de úgytűnik holnapra halasztom. Még tanulok kicsit lefekvés előtt. Jó8!
Második nap (május 10 hétfő):
Az elalvás könnyen ment a kisebbnagyobb nyüzsgés ellenére. Én nemtom ezek mikor alszanak... Még nemnagyon szoktam hozzá a helyi zajokhoz, lgy a családfő 5órai indulására, illetve az előkészületeire is felébtredtem. Az ágyam jóslataim ellenére elég nagynak bizonyult (csak a lábfelem vége nyúlik le róla de ez természetesnek mondható).
Az órám 9kor kezdődött igy fél hétre állitottam az ébresztőmet h biztosan odaérjek. A reggeli fürdés alkalmával vettem észre h tusfürdőt nemcsomagoltam magamnak. Ezért a fürdőben található szappannal kellett beérnem (itt jegyezném meg h tusfürdőt ma is elfelejtettem venni). Miután elkészültem, leugrottam reggelizni (a szobám az emeleten található) ahol összefutottam a háziasszonnyal, majd egy rövidke beszélgetés után elindultam a suliba. A buszmegállóban tőlem szokatlan módon, megkértem vkit h segitsen elmagyarázni h hogyan jutok el a dame street-en található suliba. Megköszöntem a segitséget, majd kb. egy órával a tanfolyam indulása előtt megérkeztem az iskolához. Egy tesztet kellett kitöltenünk (vagy 50en voltunk), majd egykét beszédet meg tájékoztatást hallgattunk végig, mig a feladatsorokat javitották. Végül beosztottak csoportokba a tudásunknak megfelelően. Én két spanyol és egy olasz faszival, valamint egy svájci illetve egy ugyancsak spanyol lánnyal kerültem egy "tankörbe". A mai bevezető óra keretében bemutatkoztunk egymásnak, majd fákat rajzoltattak velünk és ez alapján megbeszéltük a jellemrajzunkat;) mondanom sem kell én baromságnak tartottam (ugyanis kiderült h nincs önnről alkotott jövőképem illetve elveszett vagyok a nagyvilágban), mig a többiek hittek benne. Ezután állatneveket kellett irnunk és melléjük tulajdonságokat. Ezekkel is minket analizáltak (kiderült h kegyetlen, aggressziv vagyok illetve nemtudok vesziteni, ezutóbbit nemtagadom). Itt már a svájci csaj is csatlakozott a "kis tiltakozásomhoz".
Az órák után elmentünk ebédelni (úgydöntöttem h a spanyolokkal tartok) egy Temple Bar nevű kocsmába. Hangulatos kis pub volt nagyonfinom csirkésszendviccsel és guiness-szel. Ezután egy röpke városnézés következett. Dublin nemtúlnagy. Viszont érdekes megfigyelés h miután visszaértem a lakásba, neméreztem úgy, hogy koszos lennék (nemúgy mint Pesten). Itt az emberek nagytöbbsége busszal jár, mivel összesen aszem 2db villamospáyla található (lehet h tévedek és 3;)). Emeletes buszok... nagyon teccenek.
Szval megérkeztem ideiglenes otthonomba mais. Annyi különbséggel h ma megfagytam. Gondoltam beköszönök a családnak igy bementem a konyhába. Ekkor kiderült h tegnap az idősebbik lánnyal találkoztam, ugyanis megismertem a fiatalabbikat is. Épp egy kisbabára vigyáztak... egy sirosra... Felmentem a szobámba, kicsit pihiztem majd elkészült a vacsi, amit a házigazdával és a korombeli sráccal együtt fogyasztottam el. Lehet h a böfögés itt is dicséretnek számit?:) Mind1 végülis engem nemzavart és bocsánatot is kértek. Kevés hús sok zöldség... köszönömszépen...
Este futni indultam, de kiderült h valamilyen oknál fogva beindult a wifi:) igy itthon ragadtam. Lejelentkeztem nálatokl:) illetve szétküldtem a linkeket. Mindenesetre megtudtam h van a közelben egy pálya kifejezetten kocogós-futós embereknek, igy talán holnap már meg is látogatom. Ma még leforditom a buszbérletem használati útmutatóját, mivel mindenki egy csipogó részhez nyomta a sajátját, aminek nemlátom értelmét, mivel négy hétig érvényes és ez az időpont fel is van rajta tűntetve. Szval h minek kell mindennap ellenőriztetni ezt nemértem. Mára ennyit jó8!
Az első nap (május 09 vasárnap):
Már megérkeztem a host family-hez és ezt "naplót" a kis szobám elbűvülő hangulatában kezdem el. A házból eddig a Dave-vel, a ház urával, fiatalabbik(16), középszerű lányával, illetve annak ugyancsak középszerű barátjával (aki a kézfogást sztem még csak tv-ben látta) találkoztam. Őszinténszólva egy kisebb bemutatkozást vagy vmi hasonlót vártam volna a családtól, de az "anybody home?" kiáltásra csak egy "yes" volt a válasz. Igaz az is csak másodszorra.
De mind1 kezdjük az elején. Egyszerűen gyűlölök repülni;) Nemelég hogy stresszelnem kellett a szokásos "lezuhanunk-nemzuhanunk" kérdés, illetve a vulkáni hamu miatti járattörlések miatt, szokásos balszerencsémhez hiven, az utasok között egy siros kisbaba is jelen volt. Én szeretem a gyerekeket (mint tudjátok) de ha sirnak egyszerűen nem birom őket elviselni. Természetesen végig orditotta az út nagy részét, különös tekintettel a fel- illetve leszállásra. Na de hogy ne csak panaszkodjak... az út ennél simább nem is lehetett volna. Napsütés, majdnem teljesen tiszta égbolt, pár kicsike légörvény. A poggyászom is megvan, nincs okom panaszra. Elbűvölő sármomnak (avagy a kisfiús esetlenségemnek) köszönhetően a túlsúlyos csomagjaim után nem kellett plussz dijat fizetnem, sőőőt a trombitámat is felvihettem a kézipoggyászként a fedélzetre.
A gépről az elsők között szálltam le, a csomagom nekem érkezett elsőként a futószalagra. Kb. 1perces keresgélés (jobbra illetve ballra néztem 2*) után meg is találtam Dave-et a névtáblámmal a kezében. A leszállás után úgy fél órával már meg is érkeztünk a házhoz. Itt minden tökfura. A házak mintha egybe lennének épitve (talán nem is mintha), és az összes ugyanolyan. Csupán azért tudom megjegyezni melyikben lakom, mert ez egy zsákutca legeslegutolsó háza a bal oldalon. Jut eszembe, a baloldali közlekedés eléggé megzavart. Aszem kell egykis idő mig hozzászokom. A kocsiba rossz oldalról akartam beszálni, mikor pedig Dave megmutatta a buszmegállókat mindig a rossz irányba nézegettem. Kell egykét nap aklimatizálódás. Ennyit a közlekedésről.
Elégvicces h mostanra semmi furát nemérzek abban h a szobám környékén tökidegen emberek járkálnak, akiknek mégcsak be sem mutatkoztam. Valójában minden izgalmam elmúlt mikor kiszálltam a gépből;) Najó az azért kicsit foglalkoztat h hogy jutok be holnap a suliba és h ott minden rendben fog e menni. Majd a szobámról csatolok pár képet (ha időm és techinkai tudásom engedi). Egyetlen problémám vele h kicsi az ágy. Nagyonkicsi. Énmeg nagyonnagy vagyok:). Viszont az ablakom az utcára néz és tökhangulatos.
Pár hasznos infó ami a késöbbiekben kelleni fog: 6körül van vacsi, ha nemitthon eszem akkor sms-ezzek az anyukának, reggeli a hűtőben (műzli és tej), a koszos edényeket a mosogatógépbe kell raknom, őhm jahigen a mosást nem kérdeztem meg... majd holnap... vagy majd mikor találkozom a többiekkel:)
Sajna nincs wifi. Illetve van egy csomó de mind le van kódolva. Holnap majd rákérdezek erre is. Jólenne azért ha este tudnánk beszélni. Levi képzeld az egyik lány a stereo love-ot hallgatja. Ez egy erőteljes mellékinformáció volt. Naggyonfáradt vagyok, itt 23:23 (otthon már fél egy) van és egész nap izgultam úgyh azthiszem kihasználom a szobám nyújtotta lehetőségek közűl a legcsábitóbbat és alszom. Jó8!
